Ugrás a tartalomhoz

Aleppói fenyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aleppói fenyő
Aleppói fenyő Horvátországban
Aleppói fenyő Horvátországban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
IUCN3.1[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus
Fajcsoport: Pinea
Fajsor: Pinaster
Faj: Aleppói fenyő (Pinus halepensis)
Miller
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aleppói fenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aleppói fenyő témájú médiaállományokat és Aleppói fenyő témájú kategóriát.

Az aleppói fenyő vagy Aleppó-fenyő (Pinus halepensis) a fenyőfélék családjába tartozó növényfaj, amely a Mediterráneum egész térségében elterjedt.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Elterjedési területének nagy részén a tengerszint felett 200 m magasságig található meg, de az afrikai részen (Marokkóban) 1700 méteres magasságig felhúzódik.[2][3] Kelet felé Szíriában (ahol először leírták), Libanonban, Törökország déli részén, Jordániában, Izraelben, és Palesztinában vannak elterjedésének határai.[4]

Leírása

[szerkesztés]

Közepes, 15–25 m-es magasságot elérő fa, törzsének átmérője legfeljebb 60 cm (kivételes esetben mértek 1 m-t is). Kérge narancssárga-pirosas, vastag és mélyen repedezett a törzs alsó részén, vékony és pikkelyes a felső részén. Tűi nagyon vékonyak, párosával állnak (ritkán hármasával), 6–12 cm hosszúak, sárgászöld színűek. Toboza keskeny kúp alakú (5–12 cm hosszú és 2–3 cm széles az alsó részén zárt állapotban); először zöld, majd fényes vörösesbarnára érik 24 hónap alatt. Magjai 5–6 mm hosszúak, szárnyasak, szél által terjednek.[2][3][5]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Közeli rokona a kalábriai fenyőnek, a kanári fenyőnek és a tengerparti fenyőnek, amelyek több tulajdonsága hasonló. A kalábriai fenyőt több szerző az aleppó fenyő alfajának tartja (Pinus halepensis subsp. brutia) (Ten.) Holmboe,[6] de általában külön fajnak tekintik.[2][3][5][7] Morfológiai jellemzői egész elterjedési területén állandóak.[2]

Felhasználása

[szerkesztés]

Tartós, sok gyantát tartalmazó, nehéz fája fontos faipari alapanyag: távírópóznaként, illetve bányákban, épületekben, hajókban hasznosítják.[8] Faanyagáért széles körben ültetik természetes elterjedési területén, Algéria és Marokkó legfontosabb faipari nyersanyaga.[5] Izraelben a Negev-sivatag északi részére sikerrel telepítették (Yatir erdő).[4] Gyantája a terpentin és a hegedűgyanta alapanyaga.

Erdészeti célból különösen a Földközi-tenger mentén,[8] szép megjelenése és szárazságtűrése miatt dísznövényként forró száraz éghajlatú területeken ültetik.

Dél-Afrikában és Ausztrália déli részén inváziós fajként tartják számon.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Farjon, A.: Pinus halepensis. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2013. (Hozzáférés: 2013. július 3.)
  2. a b c d Farjon, A. (2005). Pines. Drawings and Descriptions of the genus Pinus. Brill, Leiden. ISBN 90-04-13916-8.
  3. a b c Rushforth, K. (1999). Trees of Britain and Europe. Collins ISBN 0-00-220013-9.
  4. a b Newman Information Center for Desert Research and Development, Aleppo pine. [2006. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. október 2.)
  5. a b c Nahal, I. (1962). Le Pin d'Alep (Pinus halepensis Miller). Étude taxonomique, phytogéographique, écologique et sylvicole. Ann. Éc. Nat. Eaux Forêts (Nancy) 19: 1–207.
  6. Christensen, K. I. (1997). Gymnospermae. Pp. 1–17 in Strid, A., & Tan, K., eds., Flora Hellenica 1. Königstein.
  7. Richardson, D. M., ed. (1998). Ecology and Biogeography of Pinus. Cambridge University Press ISBN 0-521-55176-5.
  8. a b Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 155. o.  

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinus halepensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]